Brutális propagandaanyagra bukkantam az imént. Mi itt Közép-Európa védett zugaiban azt képzeljük, hogy az errefelé zajló politikai küzdelem, az ellenfél démonizálása, és lejáratása, s velük szemben a mieink, kivált a mi nagyjaink feldicsérése, a politikai-ideológiai csatározások sarkítása, sőt egyetemessé tágítása, a jó és a rossz örök harcaként való ábrázolása, nos, hogy mindez valami provinciális rettenet, a kultúra peremvidékének szomorú valósága, sajátos balkáni, félbalkáni szürrealitás.
Pedig nem.

Mi több, ahogy az alábbi amerikai propagandaanyagot nézegettem, az a lélekemelő érzésem támadt, hogy nekünk, közép-kelet-európaiaknak – talán közelmúltunk tapasztalatai miatt, talán viszálykodó jelenünk miatt – remek percepciós készségünk alakult ki a primitív marketing felfedezésére. Folytatás...