Immáron hatodik Erdélyi Kopómmal élünk együtt. Ennek ellenére nem én vagyok a leg említésre méltóbb kopós. Tény, hogy az Erdélyi Kopóba gyermekkoromban lettem szerelmes. Amikor 13 évesen szüleim megengedték a kutyatartást.
Ők maguk sosem tartottak kutyát, így nem volt kitől tapasztalatot szereznem ilyen téren.

Első kutyám egy keverék Erdélyi Kopó volt, akivel 9 évig éltünk együtt.
Utána, főiskolás koromban 2 Erdélyi Kopó testvért vásároltunk Debrecenből. No nem a leg reprezentánsabb egyedei voltak a fajtának, de mégis nagy változást hoztak életünkbe.
Megismerkedtünk más kopósokkal, fiatalon. Részesei lettünk egy remek közösségnek, ahol egymástól tanultunk. Bár az ország különböző részein élünk, de mégis együtt nőttünk fel. Azóta már családosként találkozunk egymással évről-évre. Tulajdonképpen egy nagy családdá nőttünk össze az elmúlt negyed évszázadban.
A kopó tenyésztés részemről nem merült fel, de mindig vágytam arra, hogy én is adhassak vissza a Kopóállománynak valamit…azt, hogy hozzájárulhatok kutyámmal a Kopó állomány életbentartásához.
Most ehhez nagyon közel állok Berek nevű 2 éves kan Erdélyi Kopómmal. Mind küllemi, mind jellembeli tulajdonságai alapján nagyon esélyes arra, hogy tenyésztésbe vonható legyen. Rendelkezik már HPGW, HJCH, FKLGY küllembírálati címekkel és 2025 október óta sikeres képességvizsgával. Tehát hivatalosan is tenyészthető. Jelenleg a munkavizsgára készülünk.

Én vadászkutya tartóként, viszont nem vadászként annyival tudok hozzájárulni, a tenyésztésbe vételhez, hogy rendszeresen gyakorlunk a vizsgákra versenyekre, amik - bár nem éles szituációk - igyekeznek fenntartani az Erdélyi Kopó azon tulajdonságait, amilyennek teremtette őket a Jó Isten.
Hogy mik ezek a tulajdonságok és mire is teremtődött az Erdélyi Kopó …azt jobb, ha nem én mondom el, hanem hiteles forrásból tájékozódnak az érdeklődők a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub, mint fajta fenntartó szervezet honlapjáról:
https://www.erdelyikopo.net

Fotó: Hajósi Miklós

- Pulics Gergely -